Nem mindegy, milyen kajszit eszünk

Kajsziszezonban mindig előkerül a kérdés: melyik az igazi barack? A régi magyar kajszi, amelyből illatos lekvár készül, vagy a modern, keményebb húsú, mutatós fajta, amely jobban bírja a szállítást és a pultot?

A vita nem új. Sokan a Gönci magyar kajszira, a Magyar kajszira vagy a Ceglédi fajtákra esküsznek. Mások szerint a modern fajták, például a Kioto, a Bergeval, a Tsunami, a Big Red, a Goldrich vagy a Carmingo-sorozat sokkal megbízhatóbbak és praktikusabbak.

De a kérdés nem az, hogy a régi vagy az új fajta győz-e. Hanem az, hogy mire kell a gyümölcs: friss evésre, lekvárnak, befőttnek, piacra vagy néhány napos tárolásra.

A régi magyar fajták ízben sokszor erősek

A régi magyar kajszifajták értéke nem puszta nosztalgia. A Gönci magyar kajszi, a Magyar kajszi C.235, a Ceglédi arany, a Ceglédi óriás, a Ceglédi bíborkajszi, a Ceglédi Piroska, a Mandulakajszi vagy a Pannónia nem egyforma fajták. Más az érésidejük, a húsállományuk, az ízük, a termőképességük és az érzékenységük is.

Sok régi fajta teljes érésben nagyon illatos, zamatos, lédús. Friss fogyasztásra és lekvárnak kiváló lehet. A hátrányuk éppen ebből is adódhat: ha teljesen beérnek, gyorsabban puhulnak, könnyebben nyomódnak, és nem mindig bírják jól a szállítást.

Ez a kereskedelemben gond. De házikertben vagy befőzésnél nem feltétlenül baj. Ha a barackot aznap megesszük vagy feldolgozzuk, az íz sokszor fontosabb, mint a pulton tarthatóság.

A modern fajták piacosabbak

A modern fajtákat más szempontok szerint nemesítették. A Kioto, a Bergeval, a Tsunami, a Big Red, a Goldrich vagy a Carmingo-típusok esetében gyakran fontos cél a szép színeződés, a keményebb hús, a jobb szállíthatóság, az egyöntetűbb gyümölcs és a hosszabb értékesítési idő.
Ez nem ördögtől való. Ha a gyümölcsöt szedni, válogatni, ládázni, szállítani és árusítani kell, nagyon nem mindegy, hogy másnapra szétpuhul-e. A keményebb, mutatósabb kajszi praktikusabb lehet a piacon és az üzletben is.
De ettől még nem biztos, hogy mindig ez lesz a legízletesebb választás. A szép küllem és a jó eltarthatóság nem ugyanaz, mint a teljes érettségben kialakuló aroma.

Bergeval, Kioto és társai: jó fajták, de nem csodafajták

A Bergeval például valóban értékes modern fajta lehet: mutatós, öntermékeny, jó ízű, és a kajszihimlő-vírussal szembeni ellenállósága miatt sokat emlegetik. De ez sem jelenti azt, hogy mindenre tökéletes. Egyes leírások szerint inkább közvetlen értékesítésre és rövidebb szállításra alkalmas, nem korlátlanul tárolható fajta.

A Kioto szintén népszerű, mert öntermékeny, jó termőképességű és későbbi virágzású fajtaként tartják számon. Ez fagyveszélyes vidéken előny lehet, de a kajszinál a termőhely így is döntő.

A Tsunami nagyon korai fajta, a Carmingo-sorozat pedig jó példa arra, hogyan próbálják a nemesítők széthúzni a kajsziszezont. A Goldrich nagy, mutatós, keményebb húsú fajtaként ismert. Ezek mind lehetnek értékesek, de nem ugyanarra valók, mint egy illatos, teljesen beérett házikerti magyar kajszi.

Kajszifajták röviden: melyik mire való?

Fontos: a fajtanév csak támpont. A kajszi ízét és használhatóságát az érettség, a szedés ideje, az évjárat, a termőhely és a tárolás is erősen befolyásolja.

Melyiket vegyük friss evésre?

Friss evésre az a jó kajszi, amelyik illatos, zamatos, érett, de még nem romló. Nem baj, ha kissé puhább, főleg ha aznap megesszük.

Ha a gyümölcs kőkemény, teljesen illattalan, és csak a színe szép, könnyen lehet, hogy még nem adja azt az igazi kajsziélményt. A modern fajták között is van finom, de sokat számít, hogy mikor szedték le.

Érdemes a piacon rákérdezni a fajtára. Ha azt mondják, Gönci, Ceglédi, Magyar kajszi, Kioto vagy Bergeval, az már ad némi támpontot. De a legfontosabb továbbra is a gyümölcs állapota: illat, érettség, húsállomány.

Melyik jó lekvárnak?

Lekvárnak általában az érett, aromás, egészséges gyümölcs a legjobb. Itt nem baj, ha a barack puhább, sőt sokszor éppen ez adja a jó ízt és állagot.

A régi magyar fajták közül sokat éppen ezért szeretnek befőzésre. A Gönci magyar kajszi, a Magyar kajszi vagy a Ceglédi fajták teljes érésben nagyon jó alapanyagot adhatnak.

Modern fajtából is lehet jó lekvárt főzni, de ha a gyümölcs túl keményen, félig éretten kerül a fazékba, az ízben gyengébb lehet.

Melyik jó befőttnek vagy tárolásra?

Befőttnek jobb, ha a gyümölcs már ízes, de még tartja az alakját. A túl puha kajszi könnyen szétesik.

Ha szállítani kell, vagy csak pár nap múlva használjuk fel, akkor a keményebb húsú modern fajták előnyösebbek lehetnek. Ilyenkor a Kioto, a Goldrich vagy más piacosabb típusok praktikusabbak lehetnek, mint egy teljesen beérett, lédús, gyorsan puhuló régi fajta.

A lényeg: ne csak nevet, célt is válasszunk

Nem érdemes azt mondani, hogy a régi magyar kajszi elavult, és azt sem, hogy minden modern fajta íztelen. A valóság ennél érdekesebb.

A Gönci, a Magyar kajszi, a Ceglédi arany vagy a Pannónia sokszor ízben és feldolgozhatóságban erős. A Kioto, a Bergeval, a Tsunami, a Goldrich vagy a Carmingo-fajták inkább a mai piaci igényekre adnak választ: mutatósabbak, jobban kezelhetők, és gyakran tovább tarthatók.

Kajszit tehát ne csak fajtanév alapján válasszunk. Gondoljuk végig, mire kell.

Friss evésre illatos, érett, zamatos gyümölcsöt keressünk. Lekvárnak jöhet a puhább, aromás barack. Befőttnek jobb a még tartást adó, de érett gyümölcs. Tárolásra, szállításra pedig praktikusabb lehet a keményebb, modernebb fajta.

A legjobb kajszi nem mindig a legszebb. Hanem az, amelyik arra jó, amire éppen használni szeretnénk.